Ígértem egy hosszabb lélegzetvételű irományt… Aludtam rá egy jót, átgondoltam, megírtam. Ady nevezett sorait még szívesen belevettem volna, de nagy a félelmem, hogy néhányan félreértenék. Amolyan összegzés ez magam számára is, mit adott és mit adhat még nekem ez a játék.
Játékbeli ambícióim mindig világosak voltak: az etika és erkölcs talaján szilárdan állva minél több profitot szerezni, minél trükkösebb támadásokat végrehajtani, s tenni mindezt egy jó csapattal karöltve. A legfontosabb élményfaktor számomra a kihívás megléte. Kihívás alatt értem azt, amikor tapasztalt, ügyes ellenfelekkel kerülök szembe, illetve amikor a helyzeti előny a másik oldalon van, s ezt kell ellensúlyozni – akár rövid távon, egy-egy stratégiai bravúrral/ akár hosszú távon a helyes fejlesztési prioritások megtalálásával. Teher alatt nő a pálma ugye... Ebből a szempontból Kallistó uni kezdeti időszaka kiváló terep volt, Nusakan ugyancsak. Quaoar és Rhea talán még az előbbieknél is szórakoztatóbb volt, noha a „nagy lángon égetés” következményeként hamarabb is leáldozott nekik (az én perspektívámból).
Nagy reményekkel mentem Librára, hiszen szinte minden bika account ide került végül, s végre egyben volt a mi csapatunk is. A sötéttel felpumpált accok miatt a helyzeti előny is az ellenfeleknek járt, így minden tényezőt adottnak láttam egy izgalmakkal teli néhány hónapnak, mielőtt a játék PvP részének végleg beáldozik. Ám a rideg valóság kíméletlenül rám cáfolt…
Megosztok néhány érdekességet az elmúlt hetek „pörgéséből”: az első pár éjjel néhányan végignézték a holdjaimat, nem hagytam-e bent a flottát. Látták h nem, így hamarosan abba is maradtak az éjjeli nézelődések. A Librán töltött időszak alatt egyetlen kémlelés jött a fullomra, Erick volt a szemfüles. Ugyancsak egyetlen bejövőm volt, amikor a teljes hétvégét végigcsapdáztam (eldugott mobilról figyelve), s mindösszesen két kémlelést sikerült begyűjtenem + Loky, a merész, ám talpraesett meginduló. Dobtam fel pedig számos magaslabdát, pl. az egyetlen duplaholdas rendszeremmel, a távoli repüléseimmel Yankee-re, a DF-et betakarítva magam elől, s még sorolhatnám. Hidegen hagyta az unit.
Sebaj – próbáltam magam motiválni, majd én zsarnokoskodom a kisebb flották felett, s idővel felnövök a legnagyobbakhoz. Éppen Donalddal ph-ztuk 10+ órája azt a 30-40 mrd profitot, amit kiraktam fórumra (ezúton is elnézést kérek az érintettektől, ill. köszönöm az admin közbelépését), amikor megjött a hír a 100% SA akcióról, amilyenre nem volt példa korábban. Kicsit olyan volt az a pillanat, mintha kívülről látnám magam. Perfekt életem, munkám, egzisztenciám, családom és baráti társaságom van. Kihívást, elérendő célokat nehezen találok, így sokszor különböző játékokba „menekülve” kötöm le a figyelmem. Én meg halottmerev szemmel lesem a monitort órák óta, hogy begyűjtsek egy kis nyersit, mindeközben a GF felháborító pofátlansággal és lenézéssel leszüreteli a játék utolsó, túlérett gyümölcseit. Mert ezek vagyunk mi mind, akik költöttünk SA-ra.
Alapvetően mindig is szerettem/szeretem a fizetős tartalmakat, így skineket, mystery boxokat és a többi hasonlót a játékokban, nem is sajnáltam erre költeni sosem, ha a játékélményemet jobbá tette. Az ogame-mel viszont nem ez a helyzet, Raven remek hasonlata tökéletesen megfogta szerintem az egész SA-mizéria logikáját. Adott egy olyan cég, ami felismerte, hogy a mennyiségi alapon, felszínesen kifejlesztett online játékaival nem lesz képes hosszútávon versenyben maradni olyan konkurenciával szemben, amely sokkal inkább megfogja a fogyasztói réteg megváltozott igényeit. Nem hibáztathatjuk őket, minek költenének további fejlesztésekre, reklámokra, új játékosok bevonzására, ha még outsiderként nézve is kizárt a jövőbeli megtérülés. A GF helyes lépése a játékbeli fizetős opciók elinflálásával a megmaradt játékosok leszüretelése.
A hasonlathoz visszatérve – a kialakult helyzetet a szülők hibájának tartom. Az elkényeztetett gyermekük a döntéselmélet szempontjából buta, ám – mivel gyermek – ez nem róható fel neki. Ő csak annyit szeretne, hogy bizonyíthasson másoknak. Pénzzel kompenzálni azt, ami fejben és lélekben hiányzik neki. Sokan vannak ugyanígy a játékban, akik ezt nem látják és nem értik.
Kérdés viszont, hogy mi a helyes lépés azoknak, akiknek tiszta az összkép, s kellő intelligenciával is bírnak az egyenlet megoldásához. Számomra egyértelművé vált: bármilyen tőlem függő paramétert is változtatok, nem jutok pozitív eredményre. Elgondolkoztam, valószínűleg a régebbi, rafináltabb játékosok ugyanígy vélték korábban, ezért is nincsenek évek óta trükkös csaták, meglepő húzások. Szemléltetésképp: az uni top1 jelenleg egy bealvásos csata, a top2 pedig egy olyan ninja, ahol a támadók az egész támadás során látták a védő csilis holdját, majd meglepődtek a beugráson.
Kicsit provokatívnak érzem az előbbi mondatom, amiért elnézést kérek; tudniillik erősen igyekeztem tárgyilagos lenni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy számomra nem léteznek játékbeli emberi ellentétek. Nem ülök fel semmilyen provokációnak, mindenkivel minden esetben normális hangnemben el tudtunk beszélgetni (pl. havas, bugi, sicario és még sorolhatnám a hírhedt neveket). Ha emocionális alapon, ködös elmével hoznám a társaság nagy részéhez hasonlóan (tisztelet a kivételnek!) a döntéseimet, valószínűleg én is megujjongnám az SA-akciót, majd előkapnám a bankkártyám.
Egyszerre volt meglepő és üdítő, hogy klánon belül és klánon kívül is sokan vannak, akik – a logikai ívét tekintve – hozzám hasonlóan látják a helyzetet. Köszönöm a rengeteg támogató üzenetet, jól estek. Köszönöm a sok-sok megismert értékes játékost, a Cápáknak pedig különösen a motiváló közeget! Végül pedig, elnézést kérek a hasonlatbeli „gazdag gyerekektől”, akik nem erre a kimenetelre számítottak.
További sok-sok kihívást, élményt és sikert kívánok Mindenkinek játékban/életben egyaránt!
Peace,
Xeth out